SZÁRAZMALMOK

A szárazmalom alapvetően állati vagy emberi erővel meghajtott gépezet. Vidékünkön írott források alapján a 16-17. században már biztosan léteztek szárazmalmok. Az egész Alföld területén gyakori malomfajta volt, az „alföldinek” is nevezett középenhajtós szárazmalomtípus. Ezen malmok leglátványosabb része a nagyméretű kerengősátor, mely zsindellyel náddal vagy cseréppel volt fedve. A kúp alakú tetőzetet vagy földbeásott fa oszlopok vagy téglából falazott lábak tartják. Ebben a kör alakú nagy térben forgatták a vízszintes nagykereket, mely egy középső nagy tengelyre, az ún. bálványra volt szerelve. E nagykerék küllői közé fogták be a hajtásra szolgáló haszonállatot, innen ered a középenhajtós elnevezés. A kerengősátorral egybeépült a malomház, ahol a kőjárat vagy kőjáratok foglaltak helyet.