Bajúsz-Kovács féle szélmalom – Orom

Orom területe Magyarkanizsa határához tartozott. A 19. században nagymérvű tanyásodás vette kezdetét a vidéken, majd 1889-ben tanyaközpontja is kialakult. Megépült a vasútállomás, az iskola és a templom, a bolt, a kocsma és a malmok is. 1948-tól vált önálló községgé. Az Orom környéki tanyavilágban az 1890-es években már legalább 10 szélmalom lapátjait forgatta a szél, köszönhetően az egyre jelentősebb gabonatermelésnek. A ma is álló Bajúsz Kovács–féle szélmalom 1869-ben épült, ám nem a mai helyén. Eredetileg az Ostorka nevű határrészen állt, innen vette meg Bajúsz Kovács Lukács a malmot és telepítette át a Nagy út mellé az 1890-es években. A Bajúsz Kovács család a Hortobágyról származó, tehetős birtokos család volt, talán ezért is érte meg nekik saját szélmalmot üzemeltetni.  A malmot 15 gyerek közül, a barkácsolni legjobban szerető Bajúsz Kovács István örökölte, aki az 1950-60-as évekig működtette. 1969-ben vált műemlékké, az ekkor még jó állapotú malom állaga annyira leromlott, hogy 1987-ben részlegesen felújították, de berendezésének nagy része eltűnt, elveszett.